2022. április 19., kedd

Informatika 6.o /8.o április 20

 https://www.nkp.hu/tankonyv/digitalis_kultura_6_nat2020/lecke_05_001

Elolvasni, feladatok elvégzése online.

 

A bit valójában az adatmennyiség egysége. Lehetséges értékei: 0 (hamis) vagy 1 (igaz).

A byte hagyományos megfogalmazása szerint az az adatmennyiség, amelyet egy karakter kódolásához használtak a szövegfeldolgozásban, a legkisebb címezhető egység a számítógép memóriájában.


Átváltáshoz:

http://www.bitmatek.hu

8.o

A felhőtárhely-szolgáltatók azok a cégek, amelyek valamennyi tárhelyet – azaz a fájljaid tárolására alkalmas helyet – bocsátanak felhasználóik rendelkezésére. A megosztani kívánt fájljainkat feltöltjük, és a feltöltést követően például egy internetes hivatkozást kapunk hozzájuk, amit e-mailben vagy közösségi oldalon elküldhetünk annak, akivel meg akarjuk osztani a fájljainkat.

Adattárolás:

Az adattárolók ősei a Hollerith-kártyák, vagyis lyukkártyák voltak, melyek olyan keménypapírból készült kártyák voltak, melyen a digitális információt lyukakkal ábrázolták. Ezeket már a középkorban is használtak mechanikai szerkezetek vezérlésére, mint például zenegép, harangjáték, stb. 1725-ben gépiesített szövőgépnél használták, majd 1805-ben Joseph Marie Jacquard a lyukkártya segítségével megalkotta az első automatikus szövőgépet.  Később automatizálás, adatfeldolgozás területén használták őket. Az első számítógépeknél lyukkártyák segítségével tárolták az adatokat, egy kártyán 80 sor volt, és egy sorban 12 hely.


Ez követték az úgynevezett Selectron csövek, melyeket Jan A. Rajchman és tudóscsoportja fejlesztett ki 1946-tól. Ez egy olyan vákuumcső volt, ami digitális adatokat tárolt elektrosztatikus töltésként. Ezen csövek kapacitása 256-4096 bit (32 512 bájt) volt. A 4096 bit Selectron 10 cm hosszú és 3 cm széles volt.


Az 1950-es 60-as években elterjedtek a mágneses dob memóriák is, amit 1932-ben találtak fel és a számítógépek fő munkamemóriájának számított. Ennek a memóriának az 50-es években a kapacitása körülbelül 10 kB volt.


Ezt követte az 1980-ban megjelenő Commodore 64 időszaka, ahol inkább a mágneses elven működő megoldások kerültek előtérbe, mint például a szalagok, majd később a  hajlékonylemez (floppy lemez). Ezeket a magyarítva flopikat az IBM fejlesztette ki és igen elterjedt módja volt az adattárolásnak az 1970 évek közepétől egészen az 1990-es évek végéig. Ezek olyan adattároló eszközök voltak, melyek egy mágnesezhető felületű hajlékony lemezből és egy azt védő keményebb tokból álltak. Ezen lemezek leolvasására és írására az FDD-t használták (Floppy Disk Drive). A flopik több méretben is elérhetőek voltak, a legkelendőbbek a 8, 5,25, és a 3,5 hüvelykesek (collos) voltak.


A legelső GB-os teljesítményű HDD (Hard Disk Drive) szintén az IBM találmánya és 1980-ban jelent meg, ez volt az IBM 3380, amelynek a súlya kb. 450 kilogrammot nyomott és mérete megegyezett egy hűtőszekrényével. A 80-as évek ezek mellett azért is fontos évszám, mert ekkor született meg a 3,5 és a 2,5 colos formátum, amit ma is használnak számítógépeinkben.


Belső adattárolók


A flopik és a HDD-k egyaránt mágneses elvet követve működnek. A mágneses technológia még ma is a legelterjedtebb módszer az adattárolásra. A HDD működési elve a következő: a HDD az adatokat egy mágnesezhető lemezen tárolja, mely lemezen különböző sávok találhatóak. Ezeket szektorokra (track) osztották, és kialakítottak egy szektort tartalomjegyzéknek. Ha a gépen keresünk valamit, akkor ez megvizsgálja a tartalomjegyzéket, hogy hányadik szektorban található, majd odavezérli az olvasófejet, mely beolvassa a memóriába. A lemezek forgási sebességét RPM-ben mérik (Rotation per minute).


Optikai adattárolók


Az optikai adattárolók rendszerének fejlesztése az 1960-as években kezdődött. Működésének lényege, hogy egy nagy adatsűrűségű eszközön kerülnek az adatok rögzítésre, és optikai úton lehet őket leolvasni.


CD: Általában 700 MB-nyi adatot tud tárolni, amely hang, kép, vagy digitális formátumú adat.

DVD: olyan optikai tároló, mely leginkább mozgókép és jó minőségű hang tárolására alkalmas.

Blu-Ray Disc: a DVD utódja, nagy kapacitású digitális, optikai tárolóeszköz formátum.

https://intec.hu/adattarolas-diohejban-mult-jelen-es-jovo/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése